Elszigetelt szigetország

Amikor az ember állásinterjúra megy, mindig izgul. Ez az én esetemben hatványozódik, hiszen idegen országban, kívánni valót maga után hagyó nyelvtudással, jobb kormányos autóval, bal oldali forgalomban már kisebb fajta őrületnek is felfogható ez az izgalom. Amíg az akadozó nyelvtudás miatt eredeti szakmáimban nem tudok elhelyezkedni, gondoltam bármilyen munkával én is hoznék a konyhára, nem… Tovább »

Egy újabb bizonyíték, hogy Európában vagyunk és ezért nincs is alapvetően nagy különbség az itt élők mentalitása, az itteni mindennapos élet, valamint az otthoni között. Ez kétoldalú érem, a jó és a rossz oldalával együtt. Álmos hétfő reggel. Az angolok tudnak valamit, hogyan térjenek magukhoz minél hamarabb a reggeli kómából. Kétszintesre építették házaikat, a hálószobákat… Tovább »

Szeretek vásárolni. Nőből vagyok, így vagyok kódolva. Persze a Férjjel terhelt, havi bevásárlás, a szigorúan angolul írt „shopping list” (aminek visszakódolása néha felér egy combos keresztrejtvény megfejtésével), a féktelen rohanás a polcok és pénztárak között, nekem sincs a top 10-ben. Mára már nem a kiszemelt áldozat megvétele okozza a legnagyobb örömöt, nem is feltétlenül a… Tovább »

Mondhatni Anglia-szűz vagyok. Szinte semmit sem tudok az országról, a sziget lakóiról, a szokásaikról, történelmükről, kultúrájukról. Pontosabban ártatlanságom inkább a mai 14-16 éves lányokéhoz hasonló, mert elképzeléseim, képeim voltak nekem is Európa ezen részéről, de nagyjából annyira hitelesek, mint a kamaszlánykáknak a szexről 🙂 . Január közepén érkeztem az ország észak-keleti felére, egy kisváros nyugodt,… Tovább »