1.0Elszigetelt szigetországhttps://elszigeteltszigetorszag.cafeblog.huGabbyhttps://elszigeteltszigetorszag.cafeblog.hu/author/gabby/<p>Idén a nagy szigetről (Anglia), jöttünk a kis szigetre (Málta), nyaralni! </p> <p>Manchesterből valamivel több mint 3 órányi repüléssel el lehet jutni Máltára. Az egyik fapadossal érkeztünk, ugyanazzal a társasággal, akikkel előző nap Budapestről Manchesterbe. Kis szervezéssel akár maradhattunk volna Manchesterben is, kinézhettünk volna egy kellemes B&B (Bed and Breakfast), szállást, megspórolva a kétszeri 200 km-es vezetést és a hajnali kelést. De majd legközelebb… </p> <p>A Máltára tartó gép személyzete angol volt. Ellentétben az előző napi Budapest-Manchester járattal, ahol vegyesen magyar és angol volt a legénység, a kapitányunk magyar. Szeretek magyar kapitánnyal repülni. A tapasztalatom az, hogy dinamikusan, de mégis érzéssel emelkednek és ereszkednek. Mindig a jó szex jut róla eszembe: kellemes, ráhangoló kezdet és finom, relaxáló, mindent lezáró vég. Közben fent a felhők felett lehet vadulni :) Erre néha a turbolencia is rásegít, ami ugye ízlés dolga, hogy növeli vagy csökkenti az élvezetet ;) </p> <p>A Máltára tartó gépen a személyzet kedves volt, de láthatóan unott. Arcukra tetovált mosollyal végezték a dolgukat. Ütötték a 100%-ot alulról, de semmi extra. Miattuk nem leszek hű a légitársaságukhoz, továbbra is az ár és az időpont fog dönteni a repülő utjaim kiválasztásánál. </p> <p> Az ülések fölötti panelen a stewardess hívó gombot egymás hívására használták, mert a szerviz kocsi nem volt tökéletesen felszerelve. Hol aprópénz hiányzott, hol szalvéta, hol a kártyás fizetéshez szükséges terminál. De a hiányosságokat azzal a tipikus angol bájjal kezelték, mint minden „akadályt”. Meg vagyok győződve arról, hogy az angol hidegvér menti meg ezt a népet az idegbajtól. Nem stresszelnek, nem idegeskednek, nem kapkodnak. Majd csak megoldódik minden a maga útján. Bár magyar szemmel inkább lustának tűntek. Egy ismerősöm azt hiszem nagyon találóan fogalmazott: az angoloknál nemzeti sport a lustaság :) </p> <p>Nem szeretek repülni. Igyekszem magam mindig elfoglalni valami olyasmivel, ami agyilag leköt és eltereli a figyelmemet a repülésről. Mivel a mobiltelefonokat legtöbbször kikapcsoltatják, így azon nem mindig tudok játszani. Ezért vettem magamnak egy szókereső könyvecskét. Gondoltam nagy kihívás lesz, mert angol nyelvű. Kihívásnak nem nevezném, de repülés idejére tökéletes. </p> <p>Másik kedvencem az emberek megfigyelése, kielemzése. Rájöttem, hogy mindenki hasonlít valakire. Most például Harry kisherceg volt az egyik utaskísérőnk. Volt annyira kisfiúsan bájos és még vállalhatóan pikírt ez a srác is, mint az angolok kedvenc kis vöröse :) </p> <p>Repültem már Julia Roberts, Harrison Ford és Balázs Fecó alteregókkal. De a gyerekek a kedvenceim. Engem nem zavar, ha mellettem üvöltik, bőgik, ugrálják vagy hisztizik végig az utat! Olyan kibicként drukkolok nekik, akinek semmi sem drága. Én már ezen a korszakon túl vagyok, az unokás időszak még előttem van, fájjon majd akkor a fejem. Bár ahogy ismerem magam, nem engem fognak idegesíteni a saját unokáim, hanem az utastársaimat. Már előre elnézést kérek tőlük :) </p> <p>A gyerekek nem, de a felnőtt utasok néha engem is kilendítenek a biztos nyugalmamból. Vagy legalábbis egy életre megjegyzek egy pár típust. </p> <p>A <strong>manöken</strong>, aki már a reptérre lépéskor imbolyog a magas sarkújában. A checking pult előtt vánszorgó sort többször lelassítja, mert tíz centis sarkain nehezen indul újra. Ő az egyébként, aki mikor elfoglalja a helyét, azonnal méretes táskájába nyúl, és a sarkakat lecseréli egy kényelmes balett cipőre/tornacipőre. Teszi ezt azért, hogy a landolás előtt újra visszavegye a sarkait. Logikát nem keresek a történetben. </p> <p>A másik fajta, a <strong>cipő nélkül fel-alá rohangáló</strong> utas. Tudományos megfigyelésem szerint fele-fele arányban vannak a nők és a férfiak, akik szeretnek zokniban/mezítláb rohangálni a felhők felett. </p> <p>A kedvencem a <strong>túlmozgásos</strong>. Valami mágnes szerű vonzással az ilyenek mindig mellettem ülnek. Még akkor is, ha Férjjel nem egymás mellé szól a jegyünk :)</p> <p>Ez a típus korán érkezik, az elsők között foglalja el a helyét. Már sálban-sapkában-kabátban beövezi magát. Aztán kiövezi. Állítgatja az öv méretét. Még kabátban. Aztán kabát nélkül. Szorosra, mert úgy áll jól neki. Az út közepén mikor fázni kezd és visszaveszi a kabátját, újra állít az övén. Felszálláskor jut eszébe, hogy a lábánál elrejtett hatalmas sporttáskából előhalásszon valamit. Ez elsőre sosem sikerül. Miután térdeire és az enyémre pakolta a táska tartalmát feladja. Öt perc mozgolódás, helykeresés, nyüzsgés után újra megpróbálkozik. Előkerül a szendvicses zacskó. Nem zavar, hogy csörög vele, nem moziban vagyunk. A szendvicsek akkurátusan, mértani pontossággal becsomagolva. Ránézésre háromnegyed órát vehetett igénybe ez a project. Ha két perccel többet rászánt volna, nem kéne az egész elemózsiás zsákot elővennie, külön-külön csomagolva egyből előránthatta volna, ha éhes. Egyébként a túlmozgásos az, aki laptopról néz filmet, a sporttáska aljáról halássza elő az olvasnivalóját vagy jegyzeteléshez a tollait. Többet, több színben. Mire mindent kipakolt, úgy elfárad, hogy lehunyt szemmel nyüzsög tovább. Mert ez a típus aludni is csak mocorogva tud :) </p> <p>A túlmozgásos párja lehetne a <strong>terpeszkedő</strong>. Ő úgy gondolja, ennyi pénzért neki legalább másfél ülés jár. Minden irányban! Ha mellé kerülsz, biztos a kezeit rápakolja a térdeidre. Ha ő ül középen mindkét irányba terjeszkedik. Ha elé ülsz, egész úton rángatja az ülésedet. Úgy utazol, mintha hintaszékben ülnél. Ha mögé szól a jegyed, sose tegyél a kis asztalkádra semmit, úgy is az öledben landol majd a tartalma :) </p> <p>Egy viszonylag új típus a <strong>véget nem érő buliból érkező</strong>. Ők általában angol fiatalok, akik valamelyik (vagy az összes), budapesti rom és rock kocsma tesztelése után tartanak haza igen kimerülten. A checking pultnál és a kapu előtti sorban a falnak támaszkodva áll/ül/fekszik. Haverjai közül mindig van egy kísérője, aki a sor haladtával előrébb vonszolja. A gépbe jutásig általában kipiheni annyira magát, hogy a fedélzetre érkezvén üvöltve énekelje a QUEEN klasszikust: „We are the Champion!” Természetesen ha hátra szól a jegye elöl száll fel, ha előre, hátul. Így alkalma van az egész gépnek megcsillogtatni énekesi tehetségét és egyensúlyozási képességét. Egyébként több gond nincs vele egész úton, mert ahogy elfoglalja a helyét, nyálcsorgatva alszik landolásig. </p> <p>A <strong>pánikkeltő</strong>. Felkészülten érkezik a LOST összes évadjából és egyéb repülőgép katasztrófáról szóló filmből. Nem irigy, mert a tudását hangosan osztja meg utastársaival. </p> <p>Párja a <strong>tudálékos</strong>. Ő is képben van a légikatasztrófákkal, és meg is tudja magyarázni a miérteket. A repülőgép minden rezdülésére, morajlására tudja a tudományos választ. Amperben, Herz-ben, mile-ban, decibelben és ki tudja még milyen mértékegységekben osztja az eszet. </p> <p>Eddig ehhez a néhány típushoz volt szerencsém. Biztosan van még számomra pár újdonság. Sebaj, idén nyáron átlag feletti számban repülök, alig várom, hogy találkozzam velük is :)</p> <p style="text-align: center"><a href="https://elszigeteltszigetorszag.cafeblog.hu/files/2015/07/airplane.jpg"><img class="aligncenter size-thumbnail wp-image-243" src="https://elszigeteltszigetorszag.cafeblog.hu/files/2015/07/airplane-150x150.jpg" alt="airplane" width="150" height="150" /></a></p> <p> </p>rich