Szeretek vásárolni. Nőből vagyok, így vagyok kódolva.
Persze a Férjjel terhelt, havi bevásárlás, a szigorúan angolul írt „shopping list” (aminek visszakódolása néha felér egy combos keresztrejtvény megfejtésével), a féktelen rohanás a polcok és pénztárak között, nekem sincs a top 10-ben.
Mára már nem a kiszemelt áldozat megvétele okozza a legnagyobb örömöt, nem is feltétlenül a számomra megfelelő ár-érték arány. Valami teljesen más.
A bolti közeg. Az áruk és a vásárlók megfigyelése. Ez utóbbira már Otthon is ki voltam hegyezve, de egy külföldi országban sokkal szórakoztatóbb. Időnként egy-egy termék fellelése is sikerélményt okoz. Máskor a felismerése annak, hogy néhány áru feltűnik több polcon is, számomra a lehető legindokolatlanabb helyeken, számára idegen cikkek között, gratulációt vált ki belőlem az angol marketing iránt.
Ilyenkor kicsit kijátszva érem magam, a szisztematikusan és árucsoportonként összeírt bevásárló cetlimmel együtt. Az első héten nem a kínálati dömpingtől maradt tátva a szám, hanem attól, hogy megláttam az első hölgyet, aki virágos flanel pizsamára öltött rózsaszín köntösében, plüss mamuszában tolta a legalább 6 tagú család szükségleteit tartalmazó kocsiját.
Nem, nem italért vagy cigiért ugrott le neglizsében a hiperbe. Előre kitervelt és megfontolt szándékkal (áru lista neki is a kezében volt, láttam!), vásárolt.
Sokkolt a látványa. Bár én másokat teljes mértékben elfogadó ember vagyok, valamiért nem állt össze a kép. Rövid gondolkozás után jöttem rá miért? A magyar ízlésemnek nem volt megfelelő a hölgy külseje. A teljes összhanghoz hiányzott az uborkás arcpakolás és a hajcsavaró! 🙂
Kommentek