Mondhatni Anglia-szűz vagyok. Szinte semmit sem tudok az országról, a sziget lakóiról, a szokásaikról, történelmükről, kultúrájukról.
Pontosabban ártatlanságom inkább a mai 14-16 éves lányokéhoz hasonló, mert elképzeléseim, képeim voltak nekem is Európa ezen részéről, de nagyjából annyira hitelesek, mint a kamaszlánykáknak a szexről 🙂 .
Január közepén érkeztem az ország észak-keleti felére, egy kisváros nyugodt, kertvárosi részére. Első benyomásom az volt, hogy ez itt az angol Lila akác köz (az amerikaiban sem jártam még 🙂 ).
Napok teltek el, míg rájöttem, hogy az otthoni télhez képest nem csak az idő enyhébb, de a naptárt meghazudtolva, az utcán színpompás virágok nyílnak. Az időnként a leeső 4-5 cm-nyi hó ellepi őket, de csak időlegesen, mert a hó errefelé 1-2 napig teszi tiszteletét, a garantáltan nulla fok fölötti hőmérsékletben.
A házak első látásra egyformának tűntek, annak ellenére, hogy a környékre nem a tipikus angol terasz-házak épültek. Néhány nap után megláttam az építészeti különbségeket, az apró, de egyedi sajátos jellegét minden háznak.
Mivel szerencsés vizsla gazdi vagyok, a környék felfedezése „kutyakötelességem” 🙂 Anglia közismerten kutyabarát ország. Ami viszont Fruska nevű drótszőrűmnek idegen, hogy társai pórázon andalognak és ritkán ugatnak. Meg is sajnáltam az én kerge, kajla, lobogó fülűmet. Hogyan fog így szocializálódni?
De hamarosan felfedeztünk egy igazi kutyaparadicsomot! Hatalmas zöld területek, kisebb erdős, természetvédelmi résszel, egy tavacskával. Annyira idilli a hely, hogy természetesnek tűnt, mikor a vadászösztön előjött a vizslából! Vadkacsákat, vadnyulakat kergetett, sőt egy róka családot is megzavart a tavaszi ébredezésben.
Életemben rókát eddig csak képen, TV-ben és állatkertben láttam. A héten azonban testközelbe kerültem egy hímmel. Megijedni nem volt időm. Fruskát hívtam lábhoz, amikor – szinte a hívásra -, felém futott a rókapapa.
Komolyan el kell gondolkoznom a szemüveg viselésén! A két négylábú hasonló színe megtévesztett. Kitárt karokkal és jutalomfalatot előkészítve, kis híján a rókát kaptam pórázvégre! Szerencsémre ő jobban megijedt, fél méterre tőlem irányt változtatott, és ki tudja, már merre jár?
Ezek után fenntartással fogadtam saját kutyámat, alaposan meggyőződve arról, hogy a személyazonossága megfelel annak, akit mi szeretgetünk immár 3 éve 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: