Charity

A szó jótékonykodást, adományozást, adományt jelent. Karitatív szervezeteket. Európában az angolok az elsők ebben a témában. A nemzetközi segélyszervezeteken felül, ami természetesen Angliában is működik (mint pl. a Vöröskereszt vagy Máltai Szeretetszolgálat), kiépítették a saját jól működő adományozó rendszerüket.

Gyakorlatilag minden területre, ahol rászoruló vagy nélkülöző emberek lehetnek (betegek, szegények, egyéb hátránnyal rendelkezők), építettek egy-egy charity (ejtsd: “cseriti”), hálózatot.

Van pl. kórházaknak, rákos betegeknek, árva gyerekeknek, időseknek stb. saját charity üzletláncuk. Igen, üzletláncként működnek, minden városban és településen megtalálhatók. Nevük jelzi, hogy az adott üzlet éppen melyik szervezetnek gyűjti a pénzt. Mert gyakorlatilag pénzgyűjtésről van szó, de egy nagyon emberi módon. Használt ruhákat, háztartási berendezéseket, ajándéktárgyakat, használati tárgyakat gyűjtenek be, majd értékesítenek fillérekért. Legtöbbször tényleg fillérekért, mert 1,- és 5,- GBP (Font), között kiváló minőségű, nagyon sokszor vadonatúj árút vehetünk.

Természetesen csak kiváló állapotú ruhákat, cipőket, táskákat, öveket, háztartási eszközöket, játékokat stb. gyűjtenek.

A használt cikk kereskedelem Magyarországon sem újdonság, mert Otthon is vannak ilyen profilú üzletek. Sőt, nem sokat tévedek, ha azt mondom, az árukészletük majdnem fele Angliából származik 🙂

Ami a nagy különbség, hogy az angol charity boltokban az alkalmazottak mind önkéntesek (“volunteer”-ek), vagyis fizetés nélkül dolgoznak. Az üzletek a bevételt nem üzleti célra, hanem karitatív célra fordítják. Nagyon sok boltban nagymama, sőt dédi korabeli nénik és fiatalok dolgoznak. Az logikusnak tűnik, hogy az idős emberek miért töltik itt napjaik nagy részét, hiszen emberek között vannak, hasznos, szép munkát végeznek. De mit keres itt egy fiatal? Tudtommal a legtöbb egyetemen a felvételihez pluszként számít, ha valaki végzett karitatív munkát. Azon kívül több bevándorló (aki megteheti, hogy mellőzi munkája fejében a jövedelmet), nyelvtanulási szándékkal önkénteskedik.

Én Otthon is szerettem bolhapiacra, használt dolgokat áruló boltokba járni. Több okból: szeretem az egyedi dolgokat és boldogság tölt el, ha jó áron jutok olyanhoz, ami tökéletes állapotban van. Az egyik nagynéném Brazíliában lakik, ő mondta mindig: “Pénzért a hülye is tud vásárolni!” Valahogy ez a mondása mélyen megmaradt bennem 🙂

A különböző hálózatok elsősorban úgy jutnak az áruhoz, hogy egyfajta egység zsákot dobnak be minden ház postaládájába (vagyis inkább az ajtó nyíláson, mert Angliában én még postaládát nem láttam 🙂 ), ami az adott szervezet logojával és rövid leírásával van ellátva. Az egység zsák mérete kb. egy fekete szemeteszsáknyi, ami szépen össze van hajtogatva, és beletéve egy zsák tartó zsákocskába. Hiába, na… ezek az angolok tudnak csomagolni! Nem véletlenül van annyi szemetük (ami elsősorban a csomagolásból adódik), hogy a szemét szállítási napon közlekedni sem lehet a kukáktól és a melléjük rendszeresített szelektív gyűjtőktől.

A zsákon szerepel, hogy melyik napon viszik el az adományokat, és hány órakor (-tól, -ig időpont). Én láttam már, ahogy egy nyitott platós teherautó érkezik, és a gondosan a ház elé kitett zsákokat összeszedi. Érdekes módon nem ezek az emberek szórják szét az üres egység zsákokat, hanem arra külön “személyzet” van. Nem tudom, hogy ők kapnak-e fizetést, de azt láttam már, hogy az összeszedő autó az a karitatív szervezet logójával ellátott autó volt. Vélelmezem, hogy a begyűjtést is önkéntesek végzik.

A charity boltokban igényesen kínálják az árut. A ruhák fogason lógnak, méret és szín szerint. A cipők szín és fajta szerint. Külön a papucsok, csizmák, félcipők. A dísztárgyak polcokon. Nincs ömlesztett áru, nincs turkálás. Bár annak is megvan a maga bája, de itt nem erről szól ez az egész. Bármilyen ünnep környékén a kirakat az ünnep szerint van berendezve. Természetesen két hete minden piros és szívecskés 🙂

Egyébként kifejezetten tehetős emberek is bejárnak és vásárolnak charity üzletekben. Én ismerek olyan családot, aki komoly pénz adománnyal is támogatnak bizonyos szervezeteket, a gyűjtéskor kiteszik a feleslegessé vált, de még kiváló állapotban lévő holmijaikat és vásárolnak is charity boltokban. Nincs emögött semmi szégyellni való, vagy egyéb kínos dolog. Az angolok így szocializálódtak.

Óhatatlan, hogy egy háztartásban felgyülemlik néhány már használaton kívüli ruha, játék, egyéb, másnak még használható tárgy. Egy hete tettem ki én is két zsáknyi ruhát. Amint válogattam, szelektáltam őket, akkor láttam, hogy majdnem mind angol darab. Otthon vettem őket angol használt ruha boltban és mikor kiköltöztem Angliába, elhoztam őket. Most pedig angol charity-nek adományozom 🙂 Vicces… visszakerültek a ruhák a hazájukba 🙂 Ennél már csak az viccesebb, amikor egy-egy charity-túrámon a fogason látok lógni pontosan olyan darabot, ami nekem is van 🙂

Mindez azért jutott eszembe, mert ma betértem egy charity üzletbe. Szerzeményem egy sötétkék Estee Lauder táska és három nagy méretű bögre, amiért 4,- GBP-t fizettem. Természetesen itt is divat az árak “9”-re végződése. A visszajáró filléreket nem szoktam kérni, van a pénztár mellett elhelyezve egy persely, abba dobom. Akármennyi is kerül bele a perselybe, hálásan szokták megköszönni.

Nekem meg nagyon jó érzésem van, mert úgy segítettem, hogy az összeg nem hiányzik a családi kasszából és kaptam is a pénzemért valamit. Bármikor használok vagy hordok egy charity boltban vásárolt árut, mindig eszembe jut, hogy ha nem is sokat, de én is segítettem.