Banacsinta

Holnap Angliában palacsinta nap van. Hogy nemzetközi-e, nem tudom. Én Magyarországon még nem hallottam róla, csak mióta itt élek a Szigeten, azóta tudom, hogy létezik egy nap, amit a palacsintának szenteltek.

Ma a boltokban a megmaradt Valentin-szívek mellett ott sorakoznak a kellékek az angol palacsintához. Természetesen műanyag flakonban a tésztához való por és a rengeteg édes-mézes öntet. Ami gyakorlatilag golden szirup, méz és egyéb, számomra ismeretlen ragadós, édes, sűrű valami. Mint angol ismerőseimtől megtudtam a szirup édességét citrommal kompenzálják. Természetesen a palacsintájukat nem tekerik fel mint mi. Egy lényegesen sűrűbb állagú tésztából halmokat készítenek, és azt sütik ki. Az ügyesebbek kör alakúra, a kezdők vagy sietősek valami pufi, amorf állagúra. Ezt locsolják le az édes szirupokkal, majd facsarják rá a citromot.

Az angol egy rettenetesen kényelmes nép, ez az ételek elkészítésére különösen vonatkozik. Minden kaját lehetőleg készen szeretnek megvenni, maximum egy kis melegítéssel/microzással fogyaszthatóvá tenni. Csodálkoztam is, hogy a palacsintát por alakban képesek megvenni és még pepecselnek is vele. Néha úgy érzem, ha lenne egy gép, ami helyettük megrágná az ételt, azt is előszeretettel használnák 🙂

Mivel én igyekszem a paleo(lit), étkezést tartani, hidegen hagynak az előregyártott, csomagolt, tartósított, a Jó-Isten-tudja-mi-van-benne kaják. … és valljuk be: hol van az angol konyha ízvilága, változatossága a magyaréhoz képest?!

Arra volt jó, hogy ma a supermarketben megláttam a palacsinta kellékeit, hogy eldöntöttem, én is ma fogom megsütni a hétre amúgy is betervezett adagomat. Mivel előre szoktam elkészíteni a másnapi kajámat, így holnap a nagy napon eszem én is! Persze paleosat, ami roppant egyszerű. Banacsinta névre hallgat.

Mint a neve is sugallja, az egyik hozzávaló a banán. A másik a tojás. Az elkészítése annyi időt sem vesz igénybe, mint amíg leírom a metódust.

Annyi tojást veszek elő, ahány banánt. A tojásokat felverem pici sóval, majd a banánokat összetöröm és belekeverem a tojásba. Kókusz olajat hevítek, majd egy kanál segítségével halmokban teszem a masszát a forró olajba. Ha már látom, hogy megsült, megfordítom. Mindez cca. 3 percig tart.

Világnap ide, világnap oda, a mai banacsintáim kicsit önálló életet éltek. Sehogy sem akarták még a pufi amorf alakzatot sem felvenni. Szétestek, mint a tojásrántotta. Viszont az illata és az íze tökéletes!

Nem baj, nem ajándékba szántam és vendégek sem jönnek rá. Ha Férj esetleg gyanakodna az állagát tekintve, majd azt mondom neki, hogy smarni 😀