Valentin nap

A téma lerágott csont, tudom. De aktualitása ma van, február 14-én. … és nekem van véleményem róla.

Sokan azzal érvelnek, hogy akkor ünneplik meg a Valentin napot, ha az amerikaiak a Busójárást! 🙂 Szeretem ezt a hasonlatot, de nem értek egyet vele.

Úgy gondolom, a mai világban örülnünk kell, ha van még mit és kivel megünnepelni. Egy kicsit megállni, kiszakadni a mókuskerékből. Persze tudom, a többségnek nem ez a baja a Valentin nappal, hanem az, hogy parancsszóra szeretni nem lehet, és különben is, ne csak egy napon szeressük egymást, főleg ne úgy, hogy üzlet lett ebből a napból is.

Is. Mert üzletet csinálnak a karácsonyból, szilveszterből, húsvétból, születésnapból. A média zúdítja ránk a boltok kínálta, az ünnephez kapcsolódó, szimbolikus ajándékokat.

Én pont itt látom a lényeget! Ez nekem olyan, mint bármi más amit a fogyasztói társadalomban rám akarnak tukmálni: én döntöm el, hogy kell-e nekem. Ilyen egyszerű! Ha akarok veszek szívecskéket Valentin napon, ha akarom, akkor nem. Elég felnőttnek érzem magam a döntéshez.

Azt viszont szeretem, ahogy az üzletek fel vannak díszítve, szeretem az ünnepi hangulatot. Legyen az karácsony, szilveszter, húsvét, vagy éppen február 14-e!

A Valentin nap ellenzők általában a szinglik vagy azok a kapcsolatban élő nők, akiknek a párja (valljuk be a férfiak nagy többsége), ignorálja ezt az ünnepet. Talán kicsit irigyek is, hogy ők nem kapnak semmit. Nem feltétlenül materiális ajándékra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy a nap kapcsán egy kedves üzenetet vagy pár perccel több együtt töltött időt szeretnének ők is.

Ha ehhez társul még egy szál virág, gyertya és egy üveg kedvenc italt, az már csak hab a tortán.

Hogy stílszerű legyek: a szív alakú tortán 🙂