Szombat. Írhatnám, hogy szimpla szombat, de nálam a szerda a szimpla. Még akkor is, ha gyilkosság történik a mosógépben 🙂
Szombaton az egyik kedvenc családomban van a heti összegző takarítás. Miért összegző? Mert összegzem magamban, hogy hihetetlen, hogy péntek este 7-kor mikor elhagyom a házat, az csillog-villog. Rend, tisztaság mindenhol. Szombaton délelőtt 11-kor mikor újra megyek, rendetlenség, szennyes ruhák és edények mindenfelé, játékok és minden elképzelhető szétdobálva. Úgy néz ki az ház, mint ahol egész éjjel az ott lakók csak azért csináltak kupit, hogy megbizonyosodjanak arról, tényleg jól dolgozom, és meg tudom ismételni az előző napi rendet! Szinte visszatapsolják a jó munkámat. Csak azért, mert megvannak elégedve a munkámmal, és azt, hogy szükségük van rám, bennem is nyomatékosítani szeretnék 🙂
Pedig szombatra a megállapodás szerint az ágyhúzás, hűtő- és sütőtakarítás, vasalás és az esetleges ad-hoc dolgok el-és kitakarítása lenne a feladatom. Ezt még egyetlen szombaton sem sikerült betartani, gyakorlatilag kezdem elölről a ház rendbetételét. Ad-hoc jelleggel 🙂
Ma azonban meglepő nagy rend (na jó, a családhoz képest), fogadott. Neki is estem a hűtőnek, gondoltam jobb az ilyenen minél előbb túl lenni. Amint kinyitottam a hűtőajtót, megláttam egy üveg MAGYAR bort.
Nem tudom, hogy a többi idegenben élő magyarnak is ráugrik-e a szeme a magyar feliratokra, én minden esetben kiszúrom bárhol a magyar szöveget. BÁRHOL! Nem csak a borosüvegen! Ez azért érdekes, mert az angol és a magyar is a latin abc-t használja, így nem feltétlen logikus, hogy egyből felismerjem az anyanyelvemen írt szöveget. Bizonyára nem logikailag, hanem érzelmileg vagyok kódolva 😉
Annyira jóleső, szívet melengető érzés fogott el! Ott az “Isten háta mögött kettővel”, Észak-Kelet Anglia egy ici-pici falucskájában ahol ma dolgoztam, egy eredeti, minden zsigerében angol család hűtőjéből egy kis hazai mosolygott rám.
Munkaadóim tudják, hogy magyar vagyok. Több családnál dolgozom és minden család képben van azzal, hol van a Hazám, honnan jöttem. Egyik sem tévesztette össze a fővárosunk, Budapest nevét, más főváros nevével. Ezt külön értékelem bennük 🙂
De magyar bort, csak ma láttam angol családi hűtőben 🙂
Supermarketben láttam már, akkor is kedvem lett volna végigkiabálni a borosztályt, hogy: Igen, ez a finom bor MAGYAR, és én is MAGYAR vagyok!
Olyan jó érzésem volt, hogy egy cetlit akasztottam a boros üvegre, és ráírtam: “Ez magyar bor! Élvezzétek, egészségetekre!” Angolul írtam természetesen!
Mert attól, hogy nem keverik Budapestet Bukaresttel, és nagyjából azonos betűkaraktereket használunk, még nem biztos, hogy megértették volna, miért teszek cetlit a hétvégi borukra 🙂
Kommentek