A gyilkos melltartó

Szimpla szerda. Kora este végre haza estem a munkából arra gondolva de jó, ma nem kell főznöm, mert Férj szabadnapos és vacsorával vár. A bevásárlás elintézve, lakás majdnem referencia ház szinten kitakarítva, angol lecke megírva. Gyakorlatilag semmi teendőm sincs. Vacsora után egy pohár borral a kezemben néztem ki a fejemből. Hiányérzetem volt, úgy éreztem valamit nem csináltam meg. Ha sokáig nézelődik az ember lánya, hamar talál magának valami tennivalót! Rájöttem, hogy mosnom kéne. Tudom, hogy a szomszédok álma vagyok, amikor este 9 után jut eszembe (vagy akkor jut rá  időm), hogy kiporszívózzak, turmixoljak vagy éppen egy adag ruhát pakoljak a mosógépbe. De ez van, ha a napom nagy részében mások házában végzek házimunkát. Remek ötletemet tett követte, és a mosógép már dolgozott is, a maga kissé hangos módján. Szimpla szerda. Férjjel egymásnak olvastuk fel a különböző neten talált híreket, röhögtünk az ismerősök képein, bosszankodtunk a politikai híreken. Feltűnt, hogy Férj nem minden kérdésemre válaszol, látszólag süketnek tetteti magát. Gondoltam valami érdekeset olvas, majd ha végzett vele kivonatolva elmondja nekem is. Aztán feltűnt az is, hogy tátog, mintha mondana valamit. Nem hallottam, én is belemerültem az olvasnivalómba. A kutya zavarta meg az idillt, amikor futkározva közlekedett a fotelja és az általunk birtokolt ebédlő között. Mi van ezzel a jószággal? Kaját kapott, a kert ajtó nyitva, ha szükségét érzi, ki tud menni. Próbáltam megfejteni a talányt, amikor Férj, kissé hangosan megkérdezte, hogy mit tettem a mosógépbe, mert rohadt hangos? Mondtam neki, hogy semmi különöset, és szerintem azért tűnik hangosnak, mert 1. éppen öblít, 2. nem szoktunk itt ülni a közvetlen közelében, amikor dolgozik. Próbáltam belemélyedni az olvasni valómba, amikor szinte kiabálva kérdezte Férj, hogy biztos nem tettem a mosógépbe semmi olyat, ami miatt ennyire hangos? Nem is értettem mire gondol. Mi a fenét tennék bele egy mosógépbe ami hangos? Rádiót??? Újabb pár perc olvasás következett, aztán Férj megfogta a karomat (micsoda romantikus kirohanás!), és teljes nyugalommal közölte, hogy a mosógépnek valami baja van. Mi baja lenne? Esetleg megsértődhetett, hogy késő este is dolgoznia kell, de szerintem ezt már megszokta. Újabb visszamerülés az olvasásba egy időre, de csak egy időre. Mert a gép valami olyan iszonyatos hangot hallottam, amitől én is azt gondoltam, hogy a fejem után a ház is szétszakad. Mi a fene ez? Próbáltam benézni a mosógép kémlelő ablakán, de mivel sosem szoktam kukkolni, fogalmam sem volt, mit kéne látnom. Vagy mit nem… az ismerős fehérneműkön kívül nem igazán láttam semmi. Igaz ezek kissé más színben játszottak, de gondoltam a mosószer miatt vannak benne szürkés árnyalatok. Férj már nagyon ki volt, de megnyugtattam, hogy hamarosan lejár a program, már szerintem centrifugál a kis drága. Az meg ugye, elég hangos folyamat. Ki tudja hanyadszor újra visszatértem az olvasáshoz, amikor Férj a tőle szokatlan nyugalommal (na itt kezdtek villogni a ledjeim, hogy valami baj van), és szintén szokatlanul halkan közölte, hogy a melltartóm vaspántja elvágta a mosógép gumiját. Az ÉN melltartóm vaspántja??? Hát ki vagyok én, Madonna??? Nem hordok én fémmelltartót!  Egy frászt, biztos nagyon kényelmetlen és nehéz is! A lényeg, hogy míg ezen morfondíroztam, Férj kikapcsolta a mosógépet! Megállapítottam, hogy a program éppen lejárt, így nem tett kárt a munkámban, és örültem is a csendnek. Ideje volt, mert már vagy egy órája ültünk ebben a hangzavarban. Kinyitottam az ajtaját, amelyen az előbb befelé kukkoltam… a cifra frász kerülgetett! Apróbb és nagyobb gumidarabok voltak a dobban a ruháink között! … és egy piros csipke melltartó vigyorgott rám pofátlanul, amiből a fém merevítője még akkor is gyilkolni kész állapotban meredt rám! Megölte a mosógépet! Nem engedtem, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik: azonnali segítséget kértem az egyik angliai magyar oldalról a Facebookon. Persze tudtam, hogy szimpla szerda este fél tizenegykor a történet többeknek tetszeni fog, ennek ellenére kiposztoltam, hogy segítségre szorulunk. Szerencsére több jó ötletet kaptam, és még több vicces bejegyzést is, ami legalább oldotta a feszültséget 🙂 Köszönöm azoknak a segítséget, akik felajánlották, hogy a gyilkos helyett ezentúl ők tartják a belevalókat 🙂 Felajánlásukkal nem élve, továbbra is fogok ilyen ruhadarabot viselni, szerencsére – majdnem – gyűjtő lévén, van még készleten 🙂 Átmeneti készlet hiány esetében Férj is kiválóan alkalmas a feladat ellátására 😉 Ma megrendeltem a meggyilkolt gumi helyett egy újat. Már csak azért parázok, hogy biztosan jó legyen a méret és a posztolók adta ötletekkel sikeresen a helyére tudjuk applikálni. Vagy mi, vagy egy szakember. De annak megkeresése itt a világ vége után kettővel, újabb poszt lesz a Facebookon 🙂 A képeken a Gyilkos és az Áldozat szerepel 🙂