A napokban olvastam, hogy Magyarország leggazdagabb embere Csányi Sándor. Igen az OTP-s Csányi. A napokban történt az is, hogy Férjet a születésnapjára megleptem egy cipővel. Neten rendeltem, jóárasítva volt, egy-két terméket (természetesen magamnak), rendelve 25% kedvezményt is kaptam az összértékből, sőt a szállítás is ingyen volt. Boldogság a javából! Mert ugye sok pénzből a hülye is tud vásárolni, de kevésből sokat… na, arra itt vagyok én!
A csomag pontosan a születésnapon érkezett. Nagy volt a boldogság, ízlés eltalálva! Persze nem én lennék, ha nem történt volna valami kis gikszer. Nem az volt a gond, hogy némi női felső és mamusz is érkezett a szülinapi ajándékkal, hanem kicsit túlméreteztem a meglepetést. A cipő nagy lett. Felnőtt férfinek nem süthettem el azt, hogy: „Nem baj, legalább jövőre is jó lesz!” Sebaj, nem csak a vásárlási kondíciók voltak jók, hanem a visszaküldés is teljesen korrektnek tűnt a vásárlási szabályzatban. Óvatos duhajként a fizetés előtt ezt is átolvastam (nagyjából meg is értettem 🙂). Több opciót kínál fel a szabályzat, úgy mint: a nem megfelelő áru postai úton, vagy futárral visszaküldhető (természetesen ennek költsége engem terhel), vagy a legközelebbi TESCO-ban az ügyfélszolgálaton leadható, ingyen és bérmentve. Nem vagyok egy TESCO-ba járó, valahogy Angliában sem fogott meg ez az üzletlánc. Ráadásul helyben a mi kis városunkban, itt a világ vége után kettővel, északon, nincs is nagy TESCO, csak az az Express fajta, a kicsi. A következő városban viszont van, így oda vittük a cipőt. Az ügyfélszolgálaton 2 azaz kettő perc alatt le is rendeztük a dolgot. Annyit mondott csak az ügyfélszolgálatos, hogy sima cserére nincs lehetőség, vissza fogják utalni a pénzt, rendeljük meg a jó méretet újra. A visszautalás 48 órán belül megtörténik. Meg is rendeltük, a pénz vissza is érkezett.
Hol is van a közös vonás Mr. Csányi és az ajándék cipő között? Ma kaptam az OTP-től egy sms-t, hogy visszáru értékeként 7.581,- Ft érkezett a számlámra. Mondom is Férjnek, hogy milyen olcsó volt az ajándék cipő. Aztán jó könyvelőként el kezdtem számolni, mert valami nem stimmelt! 25,- GBP a mai OTP eladási árfolyammal 382,80,- Ft/1,- GBP-vel számolva 9.570,- Ft. Hová lett 1.989,- Ft-om? Tovább olvasom az sms-t, mely szerint 24,75 EUR-t utaltak. Na, innen kezdve még nagyobb volt a talány, hiszen az angol font még mindig erősebb, mint az euro. Hogy is van ez? Az angol font és az euro keresztárfolyama a mai napon (forrás: internet), 1,- GBP = 1,23 EUR. Vagyis a 25,- GBP-s cipő erurora átváltva 30,75 EUR-ba került. Ha Csányi úr(???), bankos létére nem kíván csak euróban és forintban számolni, akkor is (napi árfolyammal számolva), 312,57 Ft/1,- EUR figyelembe vételével 9,611,5 Ft-ot kellett volna visszakapnom. Így Magyarország leggazdagabb emberének a zsebébe 2.030,5 Ft vándorolt úgy, hogy semmit sem tett érte!
Nagyjából 2,000,- Ft-tal lettem megkárosítva úgy, hogy a cég akitől rendeltem, mindent megtett azért, hogy a saját tévedésem ne kerüljön pénzbe, jó szájízzel gondoljak a vásárlásra és a jövőben is tőlük rendeljek. Mégis aljas, erkölcstelen módon húztak le, Magyarország leggazdagabb embere úgy tesz szert haszonra, jövedelemre, hogy a kisujját sem mozdítja érte! Mások munkájából, szolgáltatásából így lehet hasznot húzni! Ha jól átgondolom a történetemet, Magyarország tényleg Tündérország! Munka nélkül gazdagodnak egyesek!
Innen üzenem Csányinak: ezzel a kétezer Forint körüli összeggel én nem lettem szegényebb! A pénzem valóban kevesebb lett úgy, hogy egy harmadik fél zsírosodott rajtam, de sem erkölcsileg, sem anyagilag nem fog padlóra tenni ez az aljasság. Sőt, meg sem döbbenek a történteken, hiszen sok hasonló dolog történt már az életemben, ami miatt úgy döntöttem, hogy nem tudok tovább a Hazámban élni, több százezer honfitársammal együtt. De szeretném felhívni a figyelmét az OTP vezérnek arra, hogy mi, a jelenleg külföldön élő magyarok nem vagyunk hülyék! Abban a pillanatban, ahogy lehetőségünk lesz megszabadulni az Otthoni koloncos igáktól (elsősorban a bankoktól), nem leszünk ügyfelek többé! Mi még egyelőre toljuk Hazánk gazdasági szekerét a magunk módján úgy is, hogy nem élünk Otthon. Törlesztjük a gerinctelen módon megváltoztatott hitelszerződéseink részleteit, esetleges egyéb „tartozásainkat”, támogatjuk az Otthon élő szeretteinket. De egyszer a hiteleinket is ki tudjuk egyenlíteni és nem lesz többé szükségünk a magyar bankok „szolgáltatásaira”. Az utánunk következő generáció már csomagol. Csányi „úr”! Addig próbálja meg megszedni magát, mert hamarosan eljön az idő, amikor belőlünk már nem fog gazdagodni! … és még egy mondat Önnek: mi büszkén tudunk tükörbe nézni, és Ön?
