Fruska és a Star rádió

Késő délután pórázos kutyasétáltatást tartottunk. Egyrészt, mert ráfér a négylábúra egy kis fegyelmezés, másrészt el akartam sétálni már sötétben a belváros elejéig. Történt némi póráz húzgálás mindkét fél részéről. Ő engem irányított én őt fegyelmeztem. Tipikus angol teraszházas utcákon sétáltattuk egymást. Már hetek óta kiszúrtam mikor erre autóztam, hogy itt bizony nagyon szorgalmas emberek élnek. A lakások 90%-ában áll már a karácsonyfa. Mit áll? Teljes fényében pompázik. Szó szerint. Csillognak-villognak a fények a fákon és az ablakokra szerelt izzósorokon. Nekem ez furcsa, magyar szokás szerint korai november végén lakásokban karácsonyfát látni. Próbáltam utána nézni, hogy mi ennek az oka, van-e valamiféle szokás, hagyomány, ami miatt az október 31-én halloweenező gyerekek már sok talpig díszben pompázó karácsonyfát láthattak. Semmi magyarázatot nem találtam rá. Gondolom azért ilyen gyorsak, mert Angliában a magyar szokásokkal ellentétben december 24-e este nem is annyira “szent”, mint Magyarországon. Ilyenkor van a bulik-bulija. Az utcák, pubok, szórakozóhelyek, hangulatkarbantartók megtelnek, mindenki ünnepel. Állítólag nem éppen csendes ez az éj 🙂 Én még nem láttam, majd december 24-én megnézem. Kizárólag hivatalból, nehogy kilógjak a sorból és azt mondják rám, nem tudok alkalmazkodni és szocializálódni :)Sétánk a belváros “kapujáig” tartott. Sikerült lefényképeznem a karácsonyi utcai díszt. Ez az egyféle van az egész városban. Kék és fehér fénylő gömb, felette a felirat: “Welcome to Darlington!” Nem éppen karácsonyi, de legalább az utazó tudja melyik városban jár 🙂 Egyébként ha nem tudsz angolul, elég mutatós, mert fogalmad sincs mi van kiírva… én viszont ennyire már megtanultam a nyelvet. Mondjuk hangulatos, az igaz. Az utcadíszhez elég közel található a helyi rádió stúdiója. Élőben ugyan még sok rádióstúdiót nem láttam, de valahogy mindig egy modern, nagy ablakos, sok mikrofonos teret képzeltem el, ahol legalább egy fejhallgatós emberből árad a szó. Gondolom a Duna Pláza közelében látott stúdió volt számomra az etelon. Az darlingtoni nem ilyen. Szinte az utca ezen részének a legkeskenyebb épületéből sugároznak. Sem csillogás, sem villogás. A négy betű – STAR -, hirdeti, hogy ez nem csupán egy lakóház. Elsétáltunk az épület előtt. Nem tudom mit vártam, talán azt, hogy hangosan szóljon a zene, vagy a spíker nyomja a sódert? Nem tudom, de eléggé el voltam gondolkozva és csodálkozva. Fruska rántott a pórázo(mo)n, és a stúdió előtt lévő fa tövéig meg sem álltunk. Ő Frakk módjára loholt, én Károly bácsi módjára repültem utána. Az angolok nagyon szeretik a kutyákat, szinte mindenhol látni kutyát sétáltató embereket. Nincs kutyapiszok, ellenben szinte minden utca sarkon van a végterméknek való tároló vagy egy utcai szemetes. Tehát nem jöttem zavarba, mikor Fruska a fa tövében elvégezte a dolgát. A szériatartozékként hordott, erre a célra gyártott zacskócskát előkapva, el is tüntettem az árulkodó nyomokat. A történet teljesen hétköznapi, szerencsére azt látom, hogy nagyon rendesek a gazdik, eltakarítják a kutyanyomokat. Most ritka pocsék, számomra értékelhetetlen zenéket hallok a rádióban. Azonnal eszembe jutott: biztos Fruska akciója miatt vagyok megbüntetve ezekkel a kegyetlenül nem tetsző zenékkel 🙂