Nem vagyok egy szaloncukor őrült. Kisgyerekkoromban kifejezetten borzongtam attól a rózsaszín, kék, fehér kemény izétől, amit szőrös alufóliába csomagolva árultak. A későbbi agyoncukrozott, aromabombák sem nyerték el a lelkesedésemet. Nem lettem rajongója sem az almás-fahéjas, sem a joghurtos, sem a kókuszos, sem a marcipános ízesítésű műanyagnak. Arról nem beszélve, hogy amivel bevonták őket, az a végbélkúphoz jobban hasonlított anyagában, mint a csokoládéhoz. Hivatalból egyedül a zselés volt az, amit megettem, mert nem karácsony a karácsony szaloncukor nélkül! Itt Angliában biztos nem fognak ilyesmivel riogatni. Ha jól tudom, a világon egyedül csak Magyarországon létezik ez a karácsonyi édesség. Igazi hungaricum! Viszont ami nincs, az mozgatja és izgatja a fantáziát. A neten rengeteg szaloncukor recept van. Paleos is. Nálam csak ez jöhet szóba. A paleoval kapcsolatban nem firtatom a miérteket, elfogadom őket. Nekem az a fontos, hogy működik 🙂 Ehhez a recepthez használtam mogyorót. De nem földi mogyorót, az nem paleos. Utána néztem, a földi mogyoró a hüvelyesek családjába (nem nemileg, biológiailag! 😀 ), tartozik, míg a bokron vagy fán termő névrokona a nyírfa félék közé. Mondom, nem firtatok, elfogadok és tapasztalok. Régebben, míg ettem földi mogyorót, mindig csavart, viszketett az orrom, tüsszögő rohamot kaptam. Ezt a másik fajtánál nem tapasztaltam.
Összedaráltam a mogyorót, mandulát és a mazsolát. Nem tudom mennyit, én érzésre és ízekre dolgozom, kóstolgatok és óvatosan adagolok. A mazsolától gyúrható lesz a massza állaga és édes az íze. További édesítést már nem is kívánt, viszont kevésnek bizonyult. Adtam még hozzá az őrölt magokból, megkapta a mandarinom reszelt héját, megszórtam kis fahéjjal. Mivel így már nem volt gyúrható, egy kevés kókusztejjel segítettem neki a megfelelő állag elérésére. Nem csak azért kapott keveset belőle, mert drága kincs, hanem azért, mert féltem, ha túlöntözöm, folyóssá válik a tésztám. Mikor jónak ítéltetett a massza, két nudlit sodortam belőle. Ezeket felvágtam kis darabokra. Kicsit formára pofoztam őket, elvégre karácsonyi édességek, nézzenek már ki valahogy J Gőz felett felolvasztottam egy teáskanálnyi ghee-t (jászvajat), és egy fél tábla 86%-os csokoládét. A csokival szépen felöltöztettem őket. Most a hűtőben várják szép csoki, kabátkájukban, hogy megdermedjenek. Bonbonos, vagy muffinos díszpapírba kerülnek az ünnepi asztalra. Attól függ, hogy melyikben karácsonyoznak, hogy melyik fajtát találom meg előbb itthon 🙂 Ha a muffinos lesz a nyerő, akkor abba ketten vagy hárman fognak ülni és arra várni, hogy megegyem őket!
Rúd alakban.
Szép (majdnem), katona sorban.
Olvad a csoki!
Csoki kabátkában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: