“Sport szelet”

Lassan fél éve átálltam a paleo táplálkozásra. Ez a főzésben, és a fő étkezésekkor nem igazán okoz gondot. A mindenhová magammal vihető, táskából előkapható és bárhol elfogyasztható kajákkal volt eddig gondom. Már a paleozás előtt sem voltam az a minden sarkon kapható bármit megevő típus. Rám évek óta nem hatnak a gyorséttermek, a pékségek, cukrászdák, az olcsón bárhol beszerezhető zacskós rágcsák. Az viszont tény, hogy én sem tudom mindig megoldani az otthon evést, hiszen jövök-megyek, az elintézni valókat nem tudom az étkezésemhez igazítani. Gyümölcs mindig volt a táskámban, de őszintén: unom a banánt! … és az almát, körtét is. Régen erre a célra tökéletesnek bizonyult egy-egy müzli szelet. Csak most már tudom, hogy hiába cukormentes, szinte csak olyan összetevőt tartalmaz, amit én nem eszem. A paleoban imádom azt is, hogy folyamatosan kísérletezek. Rontani nem sokat tudok, maximum nem az lesz a végtermék, aminek indult 🙂 Ez azért van, mert az alapanyagok adottak és viszonylag hamar rájövök, ha színre-szagra, na jó inkább állagra nem az sikeredik, aminek elképzeltem. A napokban láttam valamelyik paleos oldalon, a “Sport szelet” receptjét. Ekkor már nagyon előrehaladott állapotban volt nálam is egy édes szelet, amit fóliába csomagolva bárhová elvihetek, de nem volt az igazi. Hasonlított valami régóta nem érzett ízre, de csak hasonlított. Olyan nagyon silány, távol keleti utánzatnak tűnt. Aztán elolvastam a paleo “Sport szelet” receptjét és megvilágosodtam! A saját verzióm is nagyon hasonló alapanyagokból készült, így nem kellett sokat módosítanom a már hűtőben pihenő keverékemen. A recept rumaromát ír. Valóban, a Sport szelet kissé rum(aroma) ízű volt, ahogy emlékszem rá. A kísérletezés öröme mellett a másik dolog, amiben nem szoktam 100%-osan  a recepteket követni az az, hogy sosincs itthon minden “alkatrész”. De innen szép nyerni! Tejszínes mogyoró aromát (honnan a fenéből van nekem ilyen és eddig mire használtam???), találtam, az került bele. A másik véletlen összetevő a kávé. Mivel a paleo “lisztek” készülhetnek magokból, azokat meg kell őrölni. Ilyenkor jár jól a lusta asszony! Én mindent egy kb. 40 éves NDK gyártmányú kávédarálóban őrlök. Majdnem egykorúak vagyunk és ő még mindig tökéletesen működik, szerintem agyon sem lehet verni! (Remélem ő sem fog engem…) A szeletelt mandulát bele is zuttyantottam a kávédarálóba, tettem ezt úgy, hogy előtte a darálót nem öblítettem ki. Mivel előző nap is magokat őröltem benne, eszembe sem jutott ilyen pórias dolog, mint kimosni a darálót. Az viszont látószögön kívül került, hogy Férj a délután folyamán egy finom, friss kávéval várt. Amihez természetesen a szemes kávét frissen darálta (megkérdeztem: ő kimosta a darálót használat előtt! 🙂 ). Így némi kávéőrlemény is az alapanyagokhoz keveredett (szó szerint!). Annyira kellemes íze lett a “csokinak”, hogy felvettem a receptúrába 3-4 szem pörkölt kávét is.

A lényeg: a szeletelt mandulát, mazsolát, pörkölt kávé szemeket, kakaóport, kókuszreszeléket és ízlés szerint egy kis édesítőt kávédarálón megdarálom. Sosem nézem az időt és a mennyiségeket. Azt tudom, hogy a mazsolától (lehet pl. füge vagy más cukormentes szárított gyümölcs is), lesz olyan az egész állaga, amitől “gyúrhatóvá” válik. Mivel az aszalt gyümölcs nem szárazanyag, mint pl. az őrölt mandula vagy a kakaópor, ez fogja össze a “csokit”.  A darálóból átteszem egy keverőtálba az anyagot. Aztán még egyszer-kétszer megismétlem a darálási folyamatot hasonló mennyiségekkel. Nyilván ha nem egy középkorú NDK-s kávédarálóval dolgoznék, elég lenne egyszer egy modern szipi-szupi őrlő masinán letolni az egészet. De nekem ez van, és imádom, hogy még egyáltalán dolgozik nekem 🙂 Amikor a megfelelő mennyiség már a keverőtálban van, mielőtt betenném a hűtőbe, kb. ujjnyi vastag tömbbé formálom és hasábokat csinálok belőlük. Ezt azért teszem, mert így tényleg csak ki kell kapni a hűtőből és egy fóliába csomagolva már vihetem is. “Csak megmosom a hajam és már indulok is!” 😀