Lezártam egy sugárutat!

Csütörtök kora délután. Önhibámon kívül egy órás késésben vagyok az iskolából. Ha kicsit odalépek a gázpedálra, ebben a langyos forgalomban hamar odaérek. A város központhoz érve kezdődnek a körforgók. Ezekből a suliig kb. négyen kell átverekednem magam. Az álmos kisváros is éledezik, legalábbis úgy tűnik mintha mindenki elővette volna az autóját. Az első körforgónál lassítok, hiszen ha balra is kell haladnom, elsőbbséget kell adnom. Nehezen váltottam át a baloldali vezetésre, de már rákaptam az ízére. Pici fék, vissza kettesbe, ha jól saccolok két kocsi közé pont beférek. Autó lassul, ugrik egy nagyot és megáll. Legnagyobb szerencsémre egy centit sem ment a körforgóba, saját sávomban maradt. Először azt hittem utolért valaki, de nem hallottam csattanást. Mi ez? Ja, lefulladtam… Nő, ráadásul szőke és több rutinja van a jobb oldali közlekedésben mint itt. Indítok… indítanék. Mi van már? Ennek a gépnek hangja sincs! Műszerfal szokásához híven szépen világít. Talán egy lámpával több is… a francba! Valaki elfelejtett tankolni! Vészvillogó bekapcsol, abból baj nem lehet! Telefon elő, férj hívása, GPS koordináták megadása. A vonal másik végén azonnali intézkedés megígérve. Rendben. Akkor most van időm megfigyelni, hogy az angolok hogyan viselkednek ilyen, számukra rendhagyó esetben. Kb. fél órát álltam a fél sávot lezárva. Igaz, teljesen úgy tűnt, mintha elsőként bátortalan lennék és nem mernék behajtani a körforgalomba. De mondom: a vészvillogót bekapcsoltam. Nem ismerik. Pillanatokon belül egy teljes sugárutat sikerült bedugítani. Nem nekem, hanem a sok figyelmetlennek, aki beállt mögém és várt. Én is vártam, de én a mentésemre 🙂 Egy buszos és egy katonai teherautó vette időben észre a helyzetet. Aztán egy kolléganőm állt meg, hogy mi történt? Lazán röhögőgörcsöt kapott, mikor megtudta, hogy a “Diesel tank is empty!”. Mivel kannája neki sem volt, vigyorral az arcán tovább haladt. A katonák szélesen mosolyogtak és integettek. Pedig egy teherautónyi bakával akár hazáig is eltoltuk volna a járgányt! Aztán a nyakában a város hivatalos logóját viselő úr is megkérdezte, hogy segíthet-e? Jézusom, ez már biztos a közlekedés rendészet. Vagy valami angol megfelelője. Mondtam neki, hogy a mentésem folyamatban van, köszönöm a kedvességét. Akkor láttam, hogy taxis. Eszembe is jutott, hogy az autójukon kívül a nyakukban lógó azonosító is megkülönbözteti őket a többi autóstól. Fél órás kis szórakozás volt, de az egész város türelmesen, békésen beállt mögém. Ilyen türelmesek ezek az angolok! 😀