Jó magyar mondás szerint olyan igazi “gyerek csináló” idő volt. Amikor a filmnézésen, a netezésen, az olvasáson, az ágyban fetrengésen kívül nem sok máshoz van kedve az embernek. Aztán a nagy fetrengés közepette egy pajzán gondolat villan fel: gyerünk kirándulni! Az eső Angliában nem akadály: esőkabát, sapka és wellington (gumicsizma), fel! Az ötletnek talán a családunk négylábú tagja örült a legjobban. Fruskának a mozgásigénye konstans. Vagyis mindig nagy. Akár esik, akár süt. A 25 km-nyire lévő Barnard Castle-be mentünk, ahol egy XII. század végén épült kővár romja található. Szeretem a kővárakat, szeretem a hangulatukat. De azért halkan és zárójelben megjegyzem: szerintem mind egyformák. Amit viszont nagyon szeretek ezen a helyen, az a várrom körül lévő erdő, a Tees folyó partján. Jó kis hegyes-völgyes, dimbes-dombos kirándulóhely. Az eső esett, vagy szitált, nem tudom pontosan, mert olyan sűrű az erdő, hogy ez egyáltalán nem zavart a szabadtéri mozgásban. Ráadásul a gyönyörű zöld erdők, mezők, legelők egészségesen buja növényzete mind a gyakori esőzésnek köszönhetőek. Egy ilyen vár körüli erdőben két órányit teljesen észrevétlenül lehet kirándulni. A városka is nagyon szép, a főutcáján nem ritkák a 400-500 éves épületek. Kizárólag az épület megvizsgálása végett tértünk be a “The Golden Lion” nevű helyi pubba. A helynek tényleg fantasztikus hangulata van. A kandallóban ropogott a tűz átmelegítette az ódon nedves falakat. A csapolt (draft), Guinnes hideg volt és nagyon finom 🙂 Annak a két pintnek bizonyára semmi köze nem volt ahhoz, hogy hazafelé az esőben az autóban ülve üvöltve énekeltük a Guns n Roses “You could be mind”, a Terminátorból ismert remekművét! Vagy nyolcszor egymás után. Míg haza nem értünk! 🙂 http://www.youtube.com/watch?v=CzB5hFINC_k 
Kommentek